Szeretnélek elvezetni téged oda, ahonnan a nyakékek származnak. Megmutatni a műhelyem, azt ahová senki nem látott be egészen ideáig. Ez a hely a megfoghatatlan ahol az ötletek születnek. Csak úgy tudom megmutatni, ha leírom amit érzek.
Jártál-e már fenyvesben? Érezted-e már a fenyők illatát? Hallottad-e már a tobozok recsegését a lábad alatt? Simogattad-e már a puha mohát a fa kemény törzsén? Itt járunk. Az erdőben. A békében ahol nem zavarja meg az autók hangja a madarak énekét, ahol nem fedi el a csillagok fényét a fényszennyezés. Itt ülök le egy mohával borított sziklán, hogy írjak pár sort. Szeretek verseket írni. A kreativitás az a megfoghatatlan energia, ami csak akkor jár át, mikor senki nem erőlteti. Én magam sem. Amikor békében vagyok magammal, mikor fel vagyok töltve élettel. Ekkor jönnek az igazi ötletek. Az inspiráció bármi lehet. Lehet egy zene, egy illat, egy növény, egy mondat vagy akár egy alkatrész és ha azonnal neki is ülök megvalósítani... akkor jönnek a csodák, mert akkor jön szívből, egyszerűen. Csak folyik az energia, gyakorlatilag átfolyik rajtam és aztán ott lesz a kezemben a kész produktumban. Ebben a szellemben fogant meg a kollekció bennem. A fenyvesek illatában, a tapintható csendben, az éjszaka nyugalmában az erdőtől inspirálva.
Szóval fizikailag IS ott ültem a műhelyben ezen a napon. Semmi máson nem járt az eszem csak kiakartam kapcsolni, elfelejteni mindent. Ehhez remek választás pl Jonna Jinton vlogja. Keressetek rá, csodálatos ember! Aznap véletlen az új kendővel kezdtem dolgozni. Aki ismer az tudja, hogy egyébként a zöld az egyik kedvenc színem. Mikor levágtam a bordó részről, akkor vettem észre, hogy igazából ez mennyire mély zöld, rögtön be is ugrott, hogy ez olyan Deep Forest. Közben láttam a brutálisan szép svéd erdőket. Tudtátok, hogy Svédország 57%-a erdő? Egyébként is érdekes hely az északi fény és a fehér éjszaka miatt többek között. Szóval fogtam a zöldet és elővettem a zöld ásványaimat. Imádtam készíteni az első Splendort! Egy zöld-imádó /azon belül is olajzöld / szemeinek ez maga volt a mennyország. Csináltam hozzá egy karkötőt is, mert nem akartam, hogy véget érjen a móka és egyébként jól szórakoztam a meleg műhelyben nézve a svéd tavaszt. Csináltam még pár zsinórt, majd eltettem másnapra, mert tudtam, hogy megyek majd a boltba Classy-nak való gyöngyökért.
Alig vártam ezt a napot! Boldogan sétáltam be a boltba. Kicsit olyan érzés ott lenni, mintha haza mennék. Mintha a belső szobámban lennék. Minden nyugodt, csendes, a gondolataim is. Tudtam, hogy ma indiai achátban fogok tobzódni. Magabiztosan kerestem a szemeket, mindet egyesével átnézve. Sokszor a napra is kiviszem, biztos ami biztos. Kérdezte a kedves eladó, hogy rendelésre lesznek? Rávágtam, hogy igen és hogy mennyire örülök, hogy a kedvenc ásványaimmal dolgozhatok. Akkor már tudtam, hogy ezt a nyugalmat amit ezek árasztanak, meg fogom nevesíteni. Hazaérvén összeszereltem, befejeztem őket, képeket készítettem a kivágott diófán az udvaron. Örülök, hogy bár árnyékot már nem ad nekünk sajnos, mégis az életünk része lehet így. Boldogan mutattam a képeket a gazdijának és akkor esett le, hogy annyira rám ült ezt a Deep Forest "köd", hogy elfelejtettem, hogy csak egy zöldet akartam csinálni, mert a rendelések a kendő bordó részéhez szóltak. Nem mintha bánnám. Hál'Istennek a megrendelő anyuka is kedvesen nyugtázta, hogy a következő héten lesz csak kész az ékszere. Millió köszönet ezúton is a türelméért és a megértéséért! Aztán fogtam ezt a szép adag frissességet, átgondoltam a nevét még egyszer, de nem találtam jobb szavakat rá, mint ami először az eszembe jutott. Így született meg az első igazi kollekcióm, igazi érzésekből. A Deep Forest. Fogadjátok szeretettel!
Comments